kusza

See also: kuszą

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Either from an unattested verbal stem with -a participle suffix, or back-formation from kuszál (to tangle).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkusɒ]
  • Hyphenation: ku‧sza

Adjective

kusza (comparative kuszább, superlative legkuszább)

  1. entangled
  2. confused
    Antonyms: világos, érthető

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kusza kuszák
accusative kuszát kuszákat
dative kuszának kuszáknak
instrumental kuszával kuszákkal
causal-final kuszáért kuszákért
translative kuszává kuszákká
terminative kuszáig kuszákig
essive-formal kuszaként kuszákként
essive-modal
inessive kuszában kuszákban
superessive kuszán kuszákon
adessive kuszánál kuszáknál
illative kuszába kuszákba
sublative kuszára kuszákra
allative kuszához kuszákhoz
elative kuszából kuszákból
delative kuszáról kuszákról
ablative kuszától kuszáktól

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Polish

kusza

Etymology

Probably from Czech kuše

Pronunciation

  • IPA(key): /ˈku.ʂa/
  • (file)

Noun

kusza f

  1. crossbow (mechanised weapon, based on the bow and arrow)

Declension

Synonyms

Hypernyms

Derived terms

Further reading

  • kusza in Polish dictionaries at PWN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.