mágia
Hungarian
Etymology
Borrowed from Late Latin magia, from Ancient Greek μαγεία (mageía). [1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmaːɡiʲɒ]
- Hyphenation: má‧gia
- Rhymes: -jɒ
Noun
mágia (plural mágiák)
- magic (the use of rituals or actions, especially based on supernatural or occult knowledge)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mágia | mágiák |
| accusative | mágiát | mágiákat |
| dative | mágiának | mágiáknak |
| instrumental | mágiával | mágiákkal |
| causal-final | mágiáért | mágiákért |
| translative | mágiává | mágiákká |
| terminative | mágiáig | mágiákig |
| essive-formal | mágiaként | mágiákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mágiában | mágiákban |
| superessive | mágián | mágiákon |
| adessive | mágiánál | mágiáknál |
| illative | mágiába | mágiákba |
| sublative | mágiára | mágiákra |
| allative | mágiához | mágiákhoz |
| elative | mágiából | mágiákból |
| delative | mágiáról | mágiákról |
| ablative | mágiától | mágiáktól |
| Possessive forms of mágia | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mágiám | mágiáim |
| 2nd person sing. | mágiád | mágiáid |
| 3rd person sing. | mágiája | mágiái |
| 1st person plural | mágiánk | mágiáink |
| 2nd person plural | mágiátok | mágiáitok |
| 3rd person plural | mágiájuk | mágiáik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.