munkád

Hungarian

Etymology

munka + -d (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuŋkaːd]
  • Hyphenation: mun‧kád

Noun

munkád

  1. second-person singular (single possession) possessive of munka

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative munkád
accusative munkádat
dative munkádnak
instrumental munkáddal
causal-final munkádért
translative munkáddá
terminative munkádig
essive-formal munkádként
essive-modal munkádul
inessive munkádban
superessive munkádon
adessive munkádnál
illative munkádba
sublative munkádra
allative munkádhoz
elative munkádból
delative munkádról
ablative munkádtól
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.