nép

See also: nep, Nep, NEP, nẹp, nếp, and Nep.

Breton

Pronoun

nép

  1. nobody

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps a compound of né (a variant of nő (“woman”)) and -p (the Proto-Hungarian antecedent of fiú (“boy”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈneːp]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: nép

Noun

nép (plural népek)

  1. people (as a large group)
  2. people (all the persons forming the State)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nép népek
accusative népet népeket
dative népnek népeknek
instrumental néppel népekkel
causal-final népért népekért
translative néppé népekké
terminative népig népekig
essive-formal népként népekként
essive-modal — —
inessive népben népekben
superessive népen népeken
adessive népnél népeknél
illative népbe népekbe
sublative népre népekre
allative néphez népekhez
elative népből népekből
delative népről népekről
ablative néptől népektől
Possessive forms of nép
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. népem népeim
2nd person sing. néped népeid
3rd person sing. népe népei
1st person plural népünk népeink
2nd person plural népetek népeitek
3rd person plural népük népeik

Derived terms
Compound words

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Vietnamese

Etymology

Compare Khmer នែប (nɛɛp).

Pronunciation

Verb

nép (𢟕, 𬧮)

  1. to press oneself (against)

Derived terms
Derived terms
  • khép nép
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.