neveztetik

nevez +‎ -tetik

• IPA^(key): [ˈnɛvɛstɛtik]
• Hyphenation: ne‧vez‧te‧tik

neveztetik

1. (intransitive, archaic) to be called (to have as one's name) (-nak/-nek)
   • 1830, Mózes Kézy, A’ fizikának rövid rajzolatja, chapter 1, page 4:

     A’ test neveztetik néha matériának is, vagy legalább így szoktunk szóllani hogy a’ test áll matériából.

   • 1836, A’ kijelentett vallásnak rövid históriája, chapter 2, page 6:

     Ekkor nagy vizet bocsáta a’ földre részszerint a’ földnek mélységéből, részszerint a’ hosszas esőzések által, melly az egész föld’ színét elborította, a’ melly özönvíznek szokott neveztetni.