rendelkezés

Hungarian

Etymology

rendelkezik +‎ -és

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛndɛlkɛzeːʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ren‧del‧ke‧zés

Noun

rendelkezés (plural rendelkezések)

  1. order, command, direction

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rendelkezés rendelkezések
accusative rendelkezést rendelkezéseket
dative rendelkezésnek rendelkezéseknek
instrumental rendelkezéssel rendelkezésekkel
causal-final rendelkezésért rendelkezésekért
translative rendelkezéssé rendelkezésekké
terminative rendelkezésig rendelkezésekig
essive-formal rendelkezésként rendelkezésekként
essive-modal rendelkezésül —
inessive rendelkezésben rendelkezésekben
superessive rendelkezésen rendelkezéseken
adessive rendelkezésnél rendelkezéseknél
illative rendelkezésbe rendelkezésekbe
sublative rendelkezésre rendelkezésekre
allative rendelkezéshez rendelkezésekhez
elative rendelkezésből rendelkezésekből
delative rendelkezésről rendelkezésekről
ablative rendelkezéstől rendelkezésektől
Possessive forms of rendelkezés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rendelkezésem rendelkezéseim
2nd person sing. rendelkezésed rendelkezéseid
3rd person sing. rendelkezése rendelkezései
1st person plural rendelkezésünk rendelkezéseink
2nd person plural rendelkezésetek rendelkezéseitek
3rd person plural rendelkezésük rendelkezéseik

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.