riaszt

Hungarian

Etymology

rí +‎ -aszt[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈriʲɒst]
  • Hyphenation: ri‧aszt

Verb

riaszt

  1. (transitive) to alert, alarm

Conjugation
conjugation of riaszt
Infinitive riasztani
Past participle riasztott
Present participle riasztó
Future participle riasztandó
Adverbial participle riasztva
Potential riaszthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite riasztok riasztasz riaszt riasztunk riasztotok riasztanak
Definite riasztom
én téged/titeket
riasztalak		 riasztod riasztja riasztjuk riasztjátok riasztják
Past Indefinite riasztottam riasztottál riasztott riasztottunk riasztottatok riasztottak
Definite riasztottam
én téged/titeket
riasztottalak		 riasztottad riasztotta riasztottuk riasztottátok riasztották
Conditional mood Present Indefinite riasztanék riasztanál riasztana riasztanánk riasztanátok riasztanának
Definite riasztanám
én téged/titeket
riasztanálak		 riasztanád riasztaná riasztanánk riasztanátok riasztanák
Subjunctive mood Present Indefinite riasszak riassz
or
riasszál		 riasszon riasszunk riasszatok riasszanak
Definite riasszam
én téged/titeket
riasszalak		 riaszd
or
riasszad		 riassza riasszuk riasszátok riasszák
Conjugated infinitive riasztanom riasztanod riasztania riasztanunk riasztanotok riasztaniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.