rugó

See also: ruĝo

Hungarian

Etymology

From the verb rúg.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈruɡoː]
  • Hyphenation: ru‧gó

Noun

rugó (plural rugók)

  1. spring (device made of flexible material)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative rugó rugók
accusative rugót rugókat
dative rugónak rugóknak
instrumental rugóval rugókkal
causal-final rugóért rugókért
translative rugóvá rugókká
terminative rugóig rugókig
essive-formal rugóként rugókként
essive-modal
inessive rugóban rugókban
superessive rugón rugókon
adessive rugónál rugóknál
illative rugóba rugókba
sublative rugóra rugókra
allative rugóhoz rugókhoz
elative rugóból rugókból
delative rugóról rugókról
ablative rugótól rugóktól
Possessive forms of rugó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rugóm rugóim
2nd person sing. rugód rugóid
3rd person sing. rugója rugói
1st person plural rugónk rugóink
2nd person plural rugótok rugóitok
3rd person plural rugójuk rugóik

Spanish

Verb

rugó

  1. Formal second-person singular (usted) preterite indicative form of rugar.
  2. Third-person singular (él, ella, also used with usted?) preterite indicative form of rugar.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.