sántikál

Hungarian

Etymology

From the dialectal sántál (“to limp”) +‎ -ikál. The base word was borrowed from a Slavic language.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃaːntikaːl]
  • Hyphenation: sán‧ti‧kál

Verb

sántikál

  1. (intransitive) to walk with a slight limp
  2. (intransitive, figuratively) to be up to something mischievous or inappropriate

Conjugation
conjugation of sántikál
Infinitive sántikálni
Past participle sántikált
Present participle sántikáló
Future participle -
Adverbial participle sántikálva
Potential sántikálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite sántikálok sántikálsz sántikál sántikálunk sántikáltok sántikálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite sántikáltam sántikáltál sántikált sántikáltunk sántikáltatok sántikáltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite sántikálnék sántikálnál sántikálna sántikálnánk sántikálnátok sántikálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite sántikáljak sántikálj
or
sántikáljál		 sántikáljon sántikáljunk sántikáljatok sántikáljanak
Definite -
Conjugated infinitive sántikálnom sántikálnod sántikálnia sántikálnunk sántikálnotok sántikálniuk

Derived terms
  • sántikálás

(With verbal prefixes):

  • átsántikál
  • besántikál
  • elsántikál
  • felsántikál
  • kisántikál
  • lesántikál
  • végigsántikál
  • visszasántikál

(Expressions):

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • sántikál in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.