sétál

See also: setal

Hungarian

Etymology

Borrowed from a South Slavic language. Compare Serbo-Croatian šetati.[1] Ultimately from Proto-Slavic *šętati.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃeːtaːl]
  • Hyphenation: sé‧tál

Verb

sétál

  1. (intransitive) to walk, stroll (to move on the feet leisurely by alternately setting each foot forward)
    Sétálunk a parkban. ― We are walking in the park.

Conjugation
conjugation of sétál
Infinitive sétálni
Past participle sétált
Present participle sétáló
Future participle -
Adverbial participle sétálva
Potential sétálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite sétálok sétálsz sétál sétálunk sétáltok sétálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite sétáltam sétáltál sétált sétáltunk sétáltatok sétáltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite sétálnék sétálnál sétálna sétálnánk sétálnátok sétálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite sétáljak sétálj
or
sétáljál		 sétáljon sétáljunk sétáljatok sétáljanak
Definite -
Conjugated infinitive sétálnom sétálnod sétálnia sétálnunk sétálnotok sétálniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.