séta

See also: seta, sēta, sētā, setä, and seta'

Hungarian

Etymology

Back-formation from sétál (“to walk”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃeːtɒ]
  • Hyphenation: sé‧ta

Noun

séta (plural séták)

  1. walk (a trip made by walking)
    A mindennapi séta jót tesz az egészségnek. ― The daily walk is good for health.

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative séta séták
accusative sétát sétákat
dative sétának sétáknak
instrumental sétával sétákkal
causal-final sétáért sétákért
translative sétává sétákká
terminative sétáig sétákig
essive-formal sétaként sétákként
essive-modal — —
inessive sétában sétákban
superessive sétán sétákon
adessive sétánál sétáknál
illative sétába sétákba
sublative sétára sétákra
allative sétához sétákhoz
elative sétából sétákból
delative sétáról sétákról
ablative sétától sétáktól
Possessive forms of séta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sétám sétáim
2nd person sing. sétád sétáid
3rd person sing. sétája sétái
1st person plural sétánk sétáink
2nd person plural sétátok sétáitok
3rd person plural sétájuk sétáik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.