sokkol

Hungarian

Etymology

From the former sokíroz (“to shock”) +‎ -ol. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃokːol]
  • Hyphenation: sok‧kol

Verb

sokkol

  1. (transitive) to shock (to cause to be emotionally shocked)
  2. (transitive) to shock (to give an electric shock)

Conjugation
conjugation of sokkol
Infinitive sokkolni
Past participle sokkolt
Present participle sokkoló
Future participle sokkolandó
Adverbial participle sokkolva
Potential sokkolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite sokkolok sokkolsz sokkol sokkolunk sokkoltok sokkolnak
Definite sokkolom
én téged/titeket
sokkollak		 sokkolod sokkolja sokkoljuk sokkoljátok sokkolják
Past Indefinite sokkoltam sokkoltál sokkolt sokkoltunk sokkoltatok sokkoltak
Definite sokkoltam
én téged/titeket
sokkoltalak		 sokkoltad sokkolta sokkoltuk sokkoltátok sokkolták
Conditional mood Present Indefinite sokkolnék sokkolnál sokkolna sokkolnánk sokkolnátok sokkolnának
Definite sokkolnám
én téged/titeket
sokkolnálak		 sokkolnád sokkolná sokkolnánk sokkolnátok sokkolnák
Subjunctive mood Present Indefinite sokkoljak sokkolj
or
sokkoljál		 sokkoljon sokkoljunk sokkoljatok sokkoljanak
Definite sokkoljam
én téged/titeket
sokkoljalak		 sokkold
or
sokkoljad		 sokkolja sokkoljuk sokkoljátok sokkolják
Conjugated infinitive sokkolnom sokkolnod sokkolnia sokkolnunk sokkolnotok sokkolniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.