szórvány

Hungarian

Etymology

From szór (to scatter) + -vány (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsoːrvaːɲ]
  • Hyphenation: szór‧vány

Noun

szórvány (plural szórványok)

  1. diaspora

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szórvány szórványok
accusative szórványt szórványokat
dative szórványnak szórványoknak
instrumental szórvánnyal szórványokkal
causal-final szórványért szórványokért
translative szórvánnyá szórványokká
terminative szórványig szórványokig
essive-formal szórványként szórványokként
essive-modal
inessive szórványban szórványokban
superessive szórványon szórványokon
adessive szórványnál szórványoknál
illative szórványba szórványokba
sublative szórványra szórványokra
allative szórványhoz szórványokhoz
elative szórványból szórványokból
delative szórványról szórványokról
ablative szórványtól szórványoktól
Possessive forms of szórvány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szórványom szórványaim
2nd person sing. szórványod szórványaid
3rd person sing. szórványa szórványai
1st person plural szórványunk szórványaink
2nd person plural szórványotok szórványaitok
3rd person plural szórványuk szórványaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.