szór

See also: -szor, -ször, and szőr

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsoːr]

Verb

szór

  1. (transitive) to sprinkle, scatter (solid substance)

Conjugation
conjugation of szór
Infinitive szórni
Past participle szórt
Present participle szóró
Future participle szórandó
Adverbial participle szórva
Potential szórhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szórok szórsz szór szórunk szórtok szórnak
Definite szórom
én téged/titeket
szórlak		 szórod szórja szórjuk szórjátok szórják
Past Indefinite szórtam szórtál szórt szórtunk szórtatok szórtak
Definite szórtam
én téged/titeket
szórtalak		 szórtad szórta szórtuk szórtátok szórták
Conditional mood Present Indefinite szórnék szórnál szórna szórnánk szórnátok szórnának
Definite szórnám
én téged/titeket
szórnálak		 szórnád szórná szórnánk szórnátok szórnák
Subjunctive mood Present Indefinite szórjak szórj
or
szórjál		 szórjon szórjunk szórjatok szórjanak
Definite szórjam
én téged/titeket
szórjalak		 szórd
or
szórjad		 szórja szórjuk szórjátok szórják
Conjugated infinitive szórnom szórnod szórnia szórnunk szórnotok szórniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beszór
  • elszór
  • kiszór
  • megszór
  • rászór
  • szétszór

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.