szőlő

See also: szóló

Hungarian

szőlő

Etymology

Borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsøːløː]
  • (file)
  • Hyphenation: sző‧lő

Noun

szőlő (plural szőlők)

  1. grape

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szőlő szőlők
accusative szőlőt szőlőket
dative szőlőnek szőlőknek
instrumental szőlővel szőlőkkel
causal-final szőlőért szőlőkért
translative szőlővé szőlőkké
terminative szőlőig szőlőkig
essive-formal szőlőként szőlőkként
essive-modal
inessive szőlőben szőlőkben
superessive szőlőn szőlőkön
adessive szőlőnél szőlőknél
illative szőlőbe szőlőkbe
sublative szőlőre szőlőkre
allative szőlőhöz szőlőkhöz
elative szőlőből szőlőkből
delative szőlőről szőlőkről
ablative szőlőtől szőlőktől
Possessive forms of szőlő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szőlőm szőlőim
2nd person sing. szőlőd szőlőid
3rd person sing. szőlője szőlői
1st person plural szőlőnk szőlőink
2nd person plural szőlőtök szőlőitek
3rd person plural szőlőjük szőlőik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.