szakmány

Hungarian

Etymology

szak + -mány[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɒkmaːɲ]
  • Hyphenation: szak‧mány

Noun

szakmány (plural szakmányok)

  1. (archaic) A specified quantity of work allotted to a laborer.
  2. (archaic) A substantial quantity of dead, mechanical or soulless work.
  3. (archaic) Piece work, work paid for on the basis of the amount of work done.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szakmány szakmányok
accusative szakmányt szakmányokat
dative szakmánynak szakmányoknak
instrumental szakmánnyal szakmányokkal
causal-final szakmányért szakmányokért
translative szakmánnyá szakmányokká
terminative szakmányig szakmányokig
essive-formal szakmányként szakmányokként
essive-modal
inessive szakmányban szakmányokban
superessive szakmányon szakmányokon
adessive szakmánynál szakmányoknál
illative szakmányba szakmányokba
sublative szakmányra szakmányokra
allative szakmányhoz szakmányokhoz
elative szakmányból szakmányokból
delative szakmányról szakmányokról
ablative szakmánytól szakmányoktól
Possessive forms of szakmány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakmányom szakmányaim
2nd person sing. szakmányod szakmányaid
3rd person sing. szakmánya szakmányai
1st person plural szakmányunk szakmányaink
2nd person plural szakmányotok szakmányaitok
3rd person plural szakmányuk szakmányaik

Derived terms

(Expressions):

  • szakmányban gyárt

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.