szerencsés
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːʃ]
- Hyphenation: sze‧ren‧csés
Adjective
szerencsés (comparative szerencsésebb, superlative legszerencsésebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szerencsés | szerencsések |
| accusative | szerencséset | szerencséseket |
| dative | szerencsésnek | szerencséseknek |
| instrumental | szerencséssel | szerencsésekkel |
| causal-final | szerencsésért | szerencsésekért |
| translative | szerencséssé | szerencsésekké |
| terminative | szerencsésig | szerencsésekig |
| essive-formal | szerencsésként | szerencsésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szerencsésben | szerencsésekben |
| superessive | szerencsésen | szerencséseken |
| adessive | szerencsésnél | szerencséseknél |
| illative | szerencsésbe | szerencsésekbe |
| sublative | szerencsésre | szerencsésekre |
| allative | szerencséshez | szerencsésekhez |
| elative | szerencsésből | szerencsésekből |
| delative | szerencsésről | szerencsésekről |
| ablative | szerencséstől | szerencsésektől |
Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.