szerencse
Hungarian
Etymology
Borrowed from a South Slavic language. Compare Serbo-Croatian sreća, Slovene sreča (“luck, happiness”), from Proto-Slavic *sъręťa.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃɛ]
- Hyphenation: sze‧ren‧cse
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szerencse | szerencsék |
| accusative | szerencsét | szerencséket |
| dative | szerencsének | szerencséknek |
| instrumental | szerencsével | szerencsékkel |
| causal-final | szerencséért | szerencsékért |
| translative | szerencsévé | szerencsékké |
| terminative | szerencséig | szerencsékig |
| essive-formal | szerencseként | szerencsékként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szerencsében | szerencsékben |
| superessive | szerencsén | szerencséken |
| adessive | szerencsénél | szerencséknél |
| illative | szerencsébe | szerencsékbe |
| sublative | szerencsére | szerencsékre |
| allative | szerencséhez | szerencsékhez |
| elative | szerencséből | szerencsékből |
| delative | szerencséről | szerencsékről |
| ablative | szerencsétől | szerencséktől |
| Possessive forms of szerencse | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szerencsém | szerencséim |
| 2nd person sing. | szerencséd | szerencséid |
| 3rd person sing. | szerencséje | szerencséi |
| 1st person plural | szerencsénk | szerencséink |
| 2nd person plural | szerencsétek | szerencséitek |
| 3rd person plural | szerencséjük | szerencséik |
Derived terms
(Compound words):
(Expressions)
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.