szundít

Hungarian

Etymology

From an unattested stem (probably an onomatopoeia) + -ít (frequentative-causative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsundiːt]
  • Hyphenation: szun‧dít

Verb

szundít

  1. (intransitive, colloquial) to doze, slumber, nap, snooze (to sleep lightly or briefly)
    Synonyms: szundikál, szunyókál

Conjugation
conjugation of szundít
Infinitive szundítani
Past participle szundított
Present participle szundító
Future participle -
Adverbial participle szundítva
Potential szundíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szundítok szundítasz szundít szundítunk szundítotok szundítanak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite szundítottam szundítottál szundított szundítottunk szundítottatok szundítottak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite szundítanék szundítanál szundítana szundítanánk szundítanátok szundítanának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite szundítsak szundíts
or
szundítsál		 szundítson szundítsunk szundítsatok szundítsanak
Definite -
Conjugated infinitive szundítanom szundítanod szundítania szundítanunk szundítanotok szundítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elszundít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.