természet

Hungarian

Etymology

From terem (to grow) + -et.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛrmeːsɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: ter‧mé‧szet

Noun

természet (plural természetek)

  1. nature (environment)
  2. nature (essential characteristics)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative természet természetek
accusative természetet természeteket
dative természetnek természeteknek
instrumental természettel természetekkel
causal-final természetért természetekért
translative természetté természetekké
terminative természetig természetekig
essive-formal természetként természetekként
essive-modal természetül
inessive természetben természetekben
superessive természeten természeteken
adessive természetnél természeteknél
illative természetbe természetekbe
sublative természetre természetekre
allative természethez természetekhez
elative természetből természetekből
delative természetről természetekről
ablative természettől természetektől
Possessive forms of természet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. természetem természeteim
2nd person sing. természeted természeteid
3rd person sing. természete természetei
1st person plural természetünk természeteink
2nd person plural természetetek természeteitek
3rd person plural természetük természeteik

Derived terms

(Compound words):

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.