természete

Hungarian

Etymology

természet + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛrmeːsɛtɛ]
  • Hyphenation: ter‧mé‧sze‧te

Noun

természete

  1. third-person singular (single possession) possessive of természet

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative természete
accusative természetét
dative természetének
instrumental természetével
causal-final természetéért
translative természetévé
terminative természetéig
essive-formal természeteként
essive-modal természetéül
inessive természetében
superessive természetén
adessive természeténél
illative természetébe
sublative természetére
allative természetéhez
elative természetéből
delative természetéről
ablative természetétől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.