vél

See also: vel, -vel, vēl, vėl, veļ, and vęl

Hungarian

Etymology

Might be akin to a Permic word (*wele-), compare Komi-Permyak велавны (velavny) and Udmurt валаны (valany).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈveːl]
  • Hyphenation: vél

Verb

vél

  1. (transitive) to opine, think

Conjugation
conjugation of vél
Infinitive vélni
Past participle vélt
Present participle vélő
Future participle vélendő
Adverbial participle vélve
Potential vélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vélek vélsz vél vélünk véltek vélnek
Definite vélem
én téged/titeket
véllek		 véled véli véljük vélitek vélik
Past Indefinite véltem véltél vélt véltünk véltetek véltek
Definite véltem
én téged/titeket
véltelek		 vélted vélte véltük véltétek vélték
Conditional mood Present Indefinite vélnék vélnél vélne vélnénk vélnétek vélnének
Definite vélném
én téged/titeket
vélnélek		 vélnéd vélné vélnénk vélnétek vélnék
Subjunctive mood Present Indefinite véljek vélj
or
véljél		 véljen véljünk véljetek véljenek
Definite véljem
én téged/titeket
véljelek		 véld
or
véljed		 vélje véljük véljétek véljék
Conjugated infinitive vélnem vélned vélnie vélnünk vélnetek vélniük

Derived terms

Icelandic

Etymology

From Old Norse vél, from Proto-Germanic *wīlą (“craft, deceit”), from Proto-Indo-European *wei- (“to turn, bend”); cognate with English wile.

Pronunciation
  • IPA(key): /vjɛːl/
    Rhymes: -ɛːl

Noun

vél f (genitive singular vélar, nominative plural vélar)

  1. machine
  2. motor, engine

Declension
declension of vél
f-s1 singular plural
indefinite definite indefinite definite
nominative vél vélin vélar vélarnar
accusative vél vélina vélar vélarnar
dative vél vélinni vélum vélunum
genitive vélar vélarinnar véla vélanna

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.