zúg

See also: zug and Zug

Hungarian

From the same onomatopoeic (sound-imitative) root as zúdít (“to pour”) and zúdul (“to come pouring, rushing”) + -g (“frequentative suffix”).[1]

zúg

(intransitive) to rumble, buzz, hum
(transitive, literary) to shout, to say something in a frightening, loud voice
- 1857, János Arany, A walesi bárdok (The Bards of Wales)‎:
  Fülembe zúgja átkait / A welszi lakoma
  (please add an English translation of this quote)

conjugation of zúg

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			zúgni
Past participle			zúgott
Present participle			zúgó
Future participle			zúgandó
Adverbial participle			zúgva
Potential			zúghat
Indicative mood	Present	Indefinite	zúgok	zúgsz	zúg	zúgunk	zúgtok	zúgnak
	Present	Definite	zúgom én téged/titeket zúglak	zúgod	zúgja	zúgjuk	zúgjátok	zúgják
	Past	Indefinite	zúgtam	zúgtál	zúgott	zúgtunk	zúgtatok	zúgtak
	Past	Definite	zúgtam én téged/titeket zúgtalak	zúgtad	zúgta	zúgtuk	zúgtátok	zúgták
Conditional mood	Present	Indefinite	zúgnék	zúgnál	zúgna	zúgnánk	zúgnátok	zúgnának
Conditional mood	Present	Definite	zúgnám én téged/titeket zúgnálak	zúgnád	zúgná	zúgnánk	zúgnátok	zúgnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	zúgjak	zúgj or zúgjál	zúgjon	zúgjunk	zúgjatok	zúgjanak
Subjunctive mood	Present	Definite	zúgjam én téged/titeket zúgjalak	zúgd or zúgjad	zúgja	zúgjuk	zúgjátok	zúgják
Conjugated infinitive			zúgnom	zúgnod	zúgnia	zúgnunk	zúgnotok	zúgniuk

With verbal prefixes

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.