érdekű

Hungarian

érdek (“interest”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

érdekű (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	érdekű	érdekűek
accusative	érdekűt	érdekűeket
dative	érdekűnek	érdekűeknek
instrumental	érdekűvel	érdekűekkel
causal-final	érdekűért	érdekűekért
translative	érdekűvé	érdekűekké
terminative	érdekűig	érdekűekig
essive-formal	érdekűként	érdekűekként
essive-modal	—	—
inessive	érdekűben	érdekűekben
superessive	érdekűn	érdekűeken
adessive	érdekűnél	érdekűeknél
illative	érdekűbe	érdekűekbe
sublative	érdekűre	érdekűekre
allative	érdekűhöz	érdekűekhez
elative	érdekűből	érdekűekből
delative	érdekűről	érdekűekről
ablative	érdekűtől	érdekűektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.