érint

See also: erint

Hungarian

Etymology

ér (“to reach”) +‎ -int (instantaneous suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːrint]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: érint

Verb

érint

  1. (transitive) to touch
    Synonyms: megérint, hozzáér, hozzányúl
  2. (transitive) to affect, concern
    Synonyms: hat, kihat, befolyásol

Conjugation
conjugation of érint
Infinitive érinteni
Past participle érintett
Present participle érintő
Future participle érintendő
Adverbial participle érintve
Potential érinthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite érintek érintesz érint érintünk érintetek érintenek
Definite érintem
én téged/titeket
érintelek		 érinted érinti érintjük érintitek érintik
Past Indefinite érintettem érintettél érintett érintettünk érintettetek érintettek
Definite érintettem
én téged/titeket
érintettelek		 érintetted érintette érintettük érintettétek érintették
Conditional mood Present Indefinite érintenék érintenél érintene érintenénk érintenétek érintenének
Definite érinteném
én téged/titeket
érintenélek		 érintenéd érintené érintenénk érintenétek érintenék
Subjunctive mood Present Indefinite érintsek érints
or
érintsél		 érintsen érintsünk érintsetek érintsenek
Definite érintsem
én téged/titeket
érintselek		 érintsd
or
érintsed		 érintse érintsük érintsétek érintsék
Conjugated infinitive érintenem érintened érintenie érintenünk érintenetek érinteniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.