biceg

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -g (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbit͡sɛɡ]
  • Hyphenation: bi‧ceg

Verb

biceg

  1. (intransitive, of a person, animal) to limp, hobble, halt (to walk with a slight limp)
    Synonyms: sántikál, húzza a lábát
  2. (intransitive, of furniture) to wobble
    Synonyms: inog, billeg
  3. (intransitive, figuratively) to halt (e.g. rhyme, verse, rhythm)
    Synonyms: akadozik, botladozik, döcög, sántít

Conjugation
conjugation of biceg
Infinitive bicegni
Past participle bicegett
Present participle bicegő
Future participle -
Adverbial participle bicegve
Potential biceghet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite bicegek bicegsz biceg bicegünk bicegtek bicegnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite bicegtem bicegtél bicegett bicegtünk bicegtetek bicegtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite bicegnék bicegnél bicegne bicegnénk bicegnétek bicegnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite bicegjek bicegj
or
bicegjél		 bicegjen bicegjünk bicegjetek bicegjenek
Definite -
Conjugated infinitive bicegnem bicegned bicegnie bicegnünk bicegnetek bicegniük

Derived terms
  • bicegés

(With verbal prefixes):

  • átbiceg
  • bebiceg
  • elbiceg
  • előrebiceg
  • felbiceg
  • hazabiceg
  • hozzábiceg
  • keresztülbiceg
  • kibiceg
  • lebiceg
  • odabiceg
  • tovabiceg
  • utánabiceg
  • végigbiceg
  • visszabiceg

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.