bizonyítvány

Hungarian

Etymology

bizonyít (to prove, certify) + -vány (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːtvaːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyít‧vány

Noun

bizonyítvány (plural bizonyítványok)

  1. certificate
    Synonyms: tanúsítvány, igazolás, oklevél
  2. (education) report card (school report, a document stating which grades a student earned, at the end of a term of regular period)
    Synonyms: iskolai bizonyítvány, iskolai értesítő, tanulmányi értesítő

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonyítvány bizonyítványok
accusative bizonyítványt bizonyítványokat
dative bizonyítványnak bizonyítványoknak
instrumental bizonyítvánnyal bizonyítványokkal
causal-final bizonyítványért bizonyítványokért
translative bizonyítvánnyá bizonyítványokká
terminative bizonyítványig bizonyítványokig
essive-formal bizonyítványként bizonyítványokként
essive-modal
inessive bizonyítványban bizonyítványokban
superessive bizonyítványon bizonyítványokon
adessive bizonyítványnál bizonyítványoknál
illative bizonyítványba bizonyítványokba
sublative bizonyítványra bizonyítványokra
allative bizonyítványhoz bizonyítványokhoz
elative bizonyítványból bizonyítványokból
delative bizonyítványról bizonyítványokról
ablative bizonyítványtól bizonyítványoktól
Possessive forms of bizonyítvány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bizonyítványom bizonyítványaim
2nd person sing. bizonyítványod bizonyítványaid
3rd person sing. bizonyítványa bizonyítványai
1st person plural bizonyítványunk bizonyítványaink
2nd person plural bizonyítványotok bizonyítványaitok
3rd person plural bizonyítványuk bizonyítványaik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.