hivatás
Hungarian
Etymology
hívat (“to send for someone”) + -ás (noun-forming suffix), from hív (“to call”) + -at (causative suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhivɒtaːʃ]
- Hyphenation: hi‧va‧tás
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hivatás | hivatások |
accusative | hivatást | hivatásokat |
dative | hivatásnak | hivatásoknak |
instrumental | hivatással | hivatásokkal |
causal-final | hivatásért | hivatásokért |
translative | hivatássá | hivatásokká |
terminative | hivatásig | hivatásokig |
essive-formal | hivatásként | hivatásokként |
essive-modal | hivatásul | — |
inessive | hivatásban | hivatásokban |
superessive | hivatáson | hivatásokon |
adessive | hivatásnál | hivatásoknál |
illative | hivatásba | hivatásokba |
sublative | hivatásra | hivatásokra |
allative | hivatáshoz | hivatásokhoz |
elative | hivatásból | hivatásokból |
delative | hivatásról | hivatásokról |
ablative | hivatástól | hivatásoktól |
Possessive forms of hivatás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | hivatásom | hivatásaim |
2nd person sing. | hivatásod | hivatásaid |
3rd person sing. | hivatása | hivatásai |
1st person plural | hivatásunk | hivatásaink |
2nd person plural | hivatásotok | hivatásaitok |
3rd person plural | hivatásuk | hivatásaik |
Derived terms
(Compound words):
- élethivatás
- hivatásérzet
- hivatáskör
- hivatásszeretet
- hivatástudat
Further reading
- hivatás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.