sánta

See also: santa and Santa

Hungarian

Etymology

Back-formation from sántál (“to limp, hobble”). This verb is used in the Székely dialect and it is from a Slavic language, compare Slovene šantati.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃaːntɒ]
  • Hyphenation: sán‧ta

Adjective

sánta (comparative sántább, superlative legsántább)

  1. limping
  2. lame

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative sánta sánták
accusative sántát sántákat
dative sántának sántáknak
instrumental sántával sántákkal
causal-final sántáért sántákért
translative sántává sántákká
terminative sántáig sántákig
essive-formal sántaként sántákként
essive-modal — —
inessive sántában sántákban
superessive sántán sántákon
adessive sántánál sántáknál
illative sántába sántákba
sublative sántára sántákra
allative sántához sántákhoz
elative sántából sántákból
delative sántáról sántákról
ablative sántától sántáktól

Derived terms

(Expressions)

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.