ige
Estonian
Etymology
From Proto-Finnic *igen, from Proto-Finno-Ugric *ikene. Cognate with Finnish ien and Hungarian íny.
Declension
This noun needs an inflection-table template.
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈiɡɛ]
- Hyphenation: ige
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ige | igék |
accusative | igét | igéket |
dative | igének | igéknek |
instrumental | igével | igékkel |
causal-final | igéért | igékért |
translative | igévé | igékké |
terminative | igéig | igékig |
essive-formal | igeként | igékként |
essive-modal | — | — |
inessive | igében | igékben |
superessive | igén | igéken |
adessive | igénél | igéknél |
illative | igébe | igékbe |
sublative | igére | igékre |
allative | igéhez | igékhez |
elative | igéből | igékből |
delative | igéről | igékről |
ablative | igétől | igéktől |
Possessive forms of ige | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | igém | igéim |
2nd person sing. | igéd | igéid |
3rd person sing. | igéje | igéi |
1st person plural | igénk | igéink |
2nd person plural | igétek | igéitek |
3rd person plural | igéjük | igéik |
See also
- (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó (Category: hu:Parts of speech)
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Maia
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.