késik
See also: kesik
Hungarian
Etymology
From the stem kés- borrowed from a Turkic language (distinct from native noun kés (“knife”)) + -ik (passive/reflexive verb-forming suffix). Compare modern Turkish geç (“late”), from Old Turkic kéç (kéç).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːʃik]
Audio (file) - Hyphenation: ké‧sik
Verb
késik
Conjugation
conjugation of késik
Infinitive | késni | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Past participle | késett | |||||||
Present participle | késő | |||||||
Future participle | - | |||||||
Adverbial participle | késve | |||||||
Potential | késhet | |||||||
1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal |
1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
Indicative mood | Present | Indefinite | késem or kések |
késel | késik | késünk | késtek | késnek |
Definite | intransitive verb, definite forms are not used | |||||||
Past | Indefinite | késtem | késtél | késett | késtünk | késtetek | késtek | |
Definite | - | |||||||
Conditional mood | Present | Indefinite | késnék | késnél | késne | késnénk | késnétek | késnének |
Definite | - | |||||||
Subjunctive mood | Present | Indefinite | késsek | késs or késsél |
késsen | késsünk | késsetek | késsenek |
Definite | - | |||||||
Conjugated infinitive | késnem | késned | késnie | késnünk | késnetek | késniük |
Derived terms
(With verbal prefixes):
- elkésik
- lekésik
(Expressions):
- ami késik, nem múlik
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.